Negyven x éves kerekesszékes férfi vagyok, ép aggyal és torz testtel. A lehető legrosszabb kombináció amit élőlény kaphat. Persze ennek is vannak fokozatai és van aki nálam is nagyobb egyest dobott az élet kockájával.

Tudom, ebben a korban már bele kellene nyugodnom és élvezni az életet amit még ki tudok belőle kaparni. Sokkal relevánsabb lenne, ha ezt a posztot huszonévesként írnám, mert akkor még jobban elfogadják az embertől hogy lázad és hogy elégedetlen.

Mostanában divat lett az online világot támadni olyan érvekkel, hogy "bezzeg amikor..." vagy "kell az embernek hogy találkozzon másokkal", "nem lehet mindig a gép előtt ülni" (megj. - de, amúgy lehet).

Nos, az a helyzet hogy én rettenetesen jól érzem magam az online térben. Vagyis inkább nem érzem magam szarul, mint a valóságban. Az interneten nem kell társítanom a kinézetem, nem kell látom az emberek arcán a tanácstalanságot hogy szólítsanak meg, vagy hogy nekem is merjenek írni vagy mondani ízetlen poénokat, amiket a valóságban sosem mernének.

"De szüksége van az embernek a valódi társaságra". Jó pár év tesztelés után kijelenthetem, hogy nincs. Ennek függvénye, hogy legyen az online térben is egy csoport vagy néhány ember akikhez tartozol, és még ha köszönés szinten is, de ismeritek egymás nevét, aki egy nagyjából állandó faktor egy fórumon vagy chaten. Aláírom, hogy csak a Fb görgetésével az online tér sem lesz túl vonzó. Csak azért keressem emberek kelletlen társaságát, hogy újabbak csatlakozzanak ahhoz a körhöz akikkel köszönünk egymásnak, de valójában hallani sem akarnak felőlem (vagy én felőlük).

Abból a szempontból sokat változtam, hogy most már nem hiszek abban, hogy egy párkapcsolat megoldást jelentene. Valószínűleg kitermelnék egy újabb boldogtalan embert (esetemben nőt), aki nem 100%-ban kapja meg azt amit egy embernek kapnia kell, vagy megérdemel. Az online felületek ebben is nagyon sokat jelentettek, hogy le tudjak mondani a valóság ezen részéről is. Sikerült lejönnöm a fizikai lét függéséről és élhetem boldogabb életemet egy más halmazállapotban.

Van néhány ember (a valóságban) akiket az elmúlt időben megbánthattam, mert elszoktam a "rendes" megnyilvánulásoktól vagy kijelentésektől, de egyikük sem kérdezte meg hogy miért mondtam azt, vagy hogy gondoltam?! Így lezártnak nyilvánítom az ügyeket, mindenki azt hisz amit szeretne.

Aki egészséges, van lehetősége, hogy ösztönének élve gyereket neveljen, csajozzon, pasizzon, utazzon, sportoljon, az csinálja, és semmiképp se kövesse a példámat. De ne dobálózattok olyan kijelentésekkel, hogy az embernek szüksége van a "fizikai" társaságra. Nem, nincs!